Anno, mikor én elindultam a spirituális utamon, mondhatnám, hogy ez egy saját tudatos döntés volt, de, akkor hazudnék. Egy óriási trauma kellett ahhoz, hogy „fenékbe billentsen” és megadja azt a bizonyos utolsó csepp a pohárban érzést. Akkoriban egy nagyon jó barátnőm már Prana Nadizott és mivel láttam rajta a pozitív változásokat mind testileg, mind szellemileg, belevágtam. Elképesztő tudatformáló hatással volt rám és egy 4 és fél éves „utazás” vette kezdetét. Talán, ha az akkori tanítom nem hagyja abba, még a mai napig aktív része lenne az életemnek. De ez a „siker” egyáltalán nem volt garantált, senki nem adta nekem írásba, hogy ez lesz a megoldás az akkori problémaimra.

Azokban az időkben a fénykorukat élték ezek a spirituális tanok, de én mindig azt mondtam, aki kérdezett róla, hogy teljesen mindegy minek nevezzük az adott segítséget, Reiki, Theta Healing vagy Prana Nadi (a teljesség igénye nélkül), a lényeg, hogy te érezd magad komfortosan benne és tudjon pozitívan hatni rád.

Manapság ezek az alternatív „gyógymódok” egyre elfogadottabbak. Szerencsére egyre bátrabbak vagyunk és merünk segítséget kérni, ha valamilyen elakadás van bennünk és nyilván a saját mikrokörnyezetünk lesz ránk elsősorban hatással, hogy kihez forduljunk vagy milyen módszer legyen, ami felé elindulunk. Na és ilyenkor szoktam én egy picit mindenkit „nyugalomra” inteni. Hiszen bármilyen úton is indulunk el, ami a másiknak bevált, az nem biztos, hogy nekem is megfelelő lesz. Nem vagyunk egyformák és, amikor meg akarjuk magyarázni a másiknak, hogy na ez a tuti recept a „gyógyulás” felé, akkor többet árthatunk neki, mint gondolnánk. Nem véletlen szól a mondás,hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve…. és a legszebb az egészben, hogy ilyenkor valóban a segítség vezérel minket, ami fantasztikus, csak elfelejtjük, hogy mindenki egy individuum és, hogy az a csomag, amit cipel a hátán (sokszor gyerekkora óta) az nem ugyanaz a teher, amit mi hordozunk.

Így arra szoktam mindenkit sarkallni és kérni, hogy ne tanácsoljon, ne mondja meg a tuti módszert, egyszerűen csak meséljen, érzésekről, tapasztalásokról, mit talált meg benne, hogyan tudja alkalmazni az adott módszert a mindennapokban és persze olvasson utána. Higgyétek el, ha valóban ott vagy már annál az utolsó csepp a pohárban érzésnél, a belső hang figyelmeztetni fog, hogy jó irányba indultál e el.

És még egy dolog, amit nagyon fontosnak tartok. A pszichológusoknál és a coachoknál is mindig van egy úgynevezett „nulladik” alkalom, amikor szimplán csak leültök egyet beszélgetni, hogy lásd és ismerd meg a potenciális segítődet, hogy egyáltalán meg tudsz e nyílni előtte, érzed e azt a támogató közeget, amire vágynál, és, ha igen, akkor vágj bele, biztos vagyok benne, hogy nem fogsz csalódni